L’origine e il significato di stupito e stupido

Mi a különbség a stupito és a stupido között az olaszban?

Ezek a két szinte iker kifejezés sok tanulót megbotránkoztat. A stupito azt jelenti: meglepett, lenyűgözött, elakadt — egy tökéletesen dicsérő jellegű állapot. A stupido pedig a várt gyanánt a becsapás. Mindkettő a latin stupere, azaz „megállni, elakadni” ige-ból származik, így a kapcsolat valós: a csodálkozás és a beszédképtelenség eredetileg ugyanazt az érzést jelölte. A modern olasz elválasztotta őket: a stupito a csodálkozást, a stupido a becsapást tartja fenn.

A latinban a stupidus olyan ember volt, aki annyira megdöbbenett, hogy elvesztette a beszéd képességét — elakadt a szemei előtt —, ami az idő múlásával a „tompa, buta” jelentésbe torkollt. Az olasz a stupito-ban megőrzi az eredeti érzést, valamint a rokon szavakban: stupore (csodálkozás), stupire (megcsodálkoztat), stupendo (csodálatos). A „sokkból beszédképtelen” állapotra a stupefatto szót is használhatod. A költő Cesare Pavese pont ezen játszik, amikor „calma stupita”-ról ír — egy meglepett, nem pedig buta nyugalomról.