Comprendre le « l » qui disparaît à l’oral

Miért hangzik az „il a” úgy, mint az „y a” a beszélt francia nyelvben?

A laza beszélt franciában az „il” (ő / az) „l”-je gyakran elhangzik. Ha a következő szó magánhangzóval kezdődik, az „il” úgy hangzik, mint az angol „y”. Ezért az „il a” (van neki / van neki) úgy hangzik, mint az „y a”, az „il est” (ő van / az van) pedig, mint az „y est”. Az írásmód soha nem változik – csak a hangzás. Ha ezt egyszer megtanulod, a gyors mindennapi beszéd sokkal könnyebben követhető.

A beszélő jól mutatja ezt a klipben. Az „Il a 20 ans” „y a 20 ans”-szá válik (ő 20 éves), az „il est allé” pedig „y est allé”-vé (ő elment). Mássalhangzó előtt az „l” egyszerűen elmarad: „il veut” → „i veut”. Magánhangzó előtt „y”-sémához fordul: az „il a / il est / il y a” „y a / y est / y a”-ként hangzik el. A beszélő még megemlíti, hogy a beszédnyelvben a legtöbb francia az „il y a” (van / vannak) kifejezést is „y a”-ra rövidíti – bár a gondos vagy hivatalos beszéd megőrizheti a teljes formát. Québecban ugyanez hangzik el. Tehát az „y a pas de problème” azt jelenti, hogy „il n’y a pas de problème” (nincs gond). A többes számú „ils” ugyanezt a szabályt követi – „ils ont” → „y ont”, „ils sont” → „y sont”. Ez kizárólag a hangzásról szól, nem a nyelvtanról. Az „l” minden esetben megmarad a szó írásában. Ha beledolgozod a füledet erre az egyetlen mintára, a laza francia beszélgetés nagy részét feloldod.