中学校時代のあだ名「酸化銀」の由来
B1 Japanese hallásgyakorlat · Sztenderd japán · középhaladó tanulók számára válogatva
Miért volt a „酸化銀” becenév egy szakáll-vicces?
Ebben a klipben egy férfi meséli el, hogyan ragadt rá a középiskolai éveiben a kilógó szakállja miatt kapott becenév. Az osztálytársak a kémia órán tanulták meg az 酸化銀 (ezüst-oxid) képletét, az „Ag₂O“-t. Ha elhagyjuk a „2“-est, az „AgO“ betűk maradnak – ha ezt egyben olvassuk, pont olyan hangzású, mint az あご (ago), a japán „szakáll” vagy „állkapocs” szó. Egy tetszőleges tantárgyból származó véletlen hasonlóság év évekre rögzült becenévvé.
Valóban, az ezüst-oxid kémiai képlete Ag₂O, egy akkumulátorokban és üvegpolírozásban használt vegyület, így a szójáték csak azért működik, mert a japán diákok a katekanában írt elemszimbólumokat (「エージー」, 「オー」) a római betűkkel együtt tanulják, így az „AgO” olvashatóvá válik szónak, nem csupán képletnek. Ez a dajare (駄洒落, szójáték-alapú szóvicc) típusú becenév-kultúra gyakori a japán iskolákban, ahol egy osztálytárs külseje, neve, vagy egy idegen órából származó véletlen hangvetés is tartós あだ名 (adana, becenév) lehet.