Mi a különbség a „dua” (دعاء) és a „salah” (صلاة) között?

Az arab nyelvnek két szava van arra, amit az angol (és a magyar is) egyszerűen „imádságnak” fordít: صلاة, az a rítusos, napi öt alkalommal elvégzendő imádság, és دعاء, a saját szavakkal, bármikor, bármiről tett személyes kérés Istenhez. A دعاء a mindennapi beszédet áradja: barátok ادعيلي („imádkozz értem”) kifejezéssel búcsúznak, ami kb. a „kérlek, drótozz!” vagy „jó szerencsét!” megfelelője. A különbség megértése felold egy óriási adag mindennapi párbeszédet.

A klip a szó báján épít: egy tanár leadja az órát, így egy diák vezényel egy دعاء جماعي – közös imádkozást –, hogy visszavonja a döntését (يتراجع عن قراره), a tanár reakciója pedig a pont. Ugyanezből a gyökérből, د-ع-و, származnak a دعوة (meghívás – vagy valaki áldása neked) és a mindennapi, levantin شو دعوتك؟ („mi a te dolgod?” / „miért érdekelt?”) vállatvonás.