Mit jelent a francia „envie”, és miért nem „irigység”?

Az envie hasonlít az angol „envy”-ra, és ugyanabból a latin szóból, az invidia-ból származik. De a francia envie egy ennél lágyabb jelentésre hajlott: vágyra, késztetésre, egy „érzem, hogy…” típusú érzésre. A „J’ai envie de manger des sushis” nem azt jelenti, hogy „irigylem azokat, akik szusit esznek”, hanem egyszerűen: „szusiznék”. Az avoir envie de + [ige/főnév] szerkezet az egyik leghasznosabb módja a mindennapi francia nyelvben a vágy kifejezésének, a vouloir kényszerítőbb hangvétele nélkül.

A francia nyelv megőrizte az irigy jelentést is – „il me fait envie” lehet, hogy „irigylem” –, így a kontextus (és a mellé tartozó ige) dönti el a pontos jelentést. Ez a klip alaposan beüti a mindennapi mintát: szusizni, tésztát enni, pihenni, és végül „j’ai envie de ne rien faire” („semmit sem akarok csinálni”) – bizonyíték arra, hogy az envie mind a kis késztetéseket, mint egy falat, mind az univerzális „semmit tevést” lefedi.