Mit jelent a „نفخ (nafakh)” az arab nyelvben?

A نفخ (nafakh) azt jelenti, hogy elfújni vagy kifújni a levegőt — pontosan azt, amit a farkas csinál a három kismalac mesében. Az ن-ف-خ (n-f-kh) gyökér ősi: áthatol a نَفَس (nafas), „légzés” szóba, sőt a Kuránba is, ahol ugyanez a gyökér írja le, hogyan lehel Isten lelket Ádámba. Egy cselekvő ige, egy farkas és két omlott ház elég ahhoz, hogy a szó megmaradjon az emlékezetben.

A videóban a farkas ismétlődő mondata — نفخ ونفخ الذئب وطير البيت — négyszer ismétli az igét sorban (kétszer házonként), ami pont olyan ritmikus ismétlés, ami beégeti a szót a memóriába. A szalmaház omlik, utána a faház; csak a kőház áll meg. A kuráni arabban a نفخ ott jelenik meg, amikor Isten a szellemét (رُوح) leheli Ádámba (38:72. verset) — ugyanez a fizikai fúvás, most már életkelő erővel. Ez a skála — a mesés farkastól az ember teremtésének pillanatáig — mutatja, mennyire alappillér ez az egyetlen gyökér az arab nyelvben.