Hogyan jelentheti a „家でした” azt is, hogy „hazamenekült”?

Ez az egész szketcs egy véletlen homofonra épül. A feleség folyamatosan jelenti: たかしが家でした (Takashi ga ie deshita – „Takasi otthon volt”), de a férje minden alkalommal azt hallja: たかしが家出した (Takashi ga iede shita – „Takasi hazamenekült”), mert a két kifejezés kiejtése megegyezik: いえでした (ie deshita). Mivel a beszélt japánban nincsenek látható szórendszerek vagy kandzsik, a hallgatók kizárólag a kontextusból következtetik a jelentést, és a szketcs szándékosan tartja mindkettőt a téves értelmezésnél.

A szóvicc azért működik, mert a 家出 (iede – „hazamenekülés”) és a múltidejű した (shita – „csinált”) összefűzése いえでした (ie deshita) hangzást ad – pont ugyanazt, mint a 家 (ie – „ház”) és a でした (deshita – „volt”) összekapcsolása. Ez az elemzési ütközés a beszélt japán ismert, tanulságos jelensége (a klasszikus tankönyv-példa a ここではきものをぬいでください, ami kétféleképpen darabolható). A szketcs ezt kizsírozza egy percnél hosszabb ideig: a feleség tudatlan marad, a férje pedig egyre jobban megijed, mire valamelyikük rájön a félreértésre.