Miért alakítják a lengyelek az idegen neveket, mint a „Simonát”, „Simonká”-ra?

Bemutatkozva a szicíliai beszélő három verziót ad a saját nevéről: „Jestem Simona, albo Simo, albo Simonka po polsku” — Simona, vagy Simo, vagy „Simonka” lengyelül. Ez az utolsó nem fordítás, hanem a lengyel nyelv sajátossága: bármely névhez, legyen az idegen vagy hazai, hozzáfűzi a kedves „-ka” végződést, pont úgy, ahogy az „Anna”ból „Anka”, a „Kasia”ból pedig „Kasiunia” lesz.

Érdemes tudni, mielőtt lengyelül mutatnád be magad: számíts arra, hogy a barátaid spontán módon így fognak neked képezni egy becenevet, függetlenül a neved eredetétől — ez a melegség jele, nem a gúny, és ellenállni gyakorlatilag haszontalan.