Honnan származik az olasz „ciao” szó?

A világ legbarátságosabb olasz szava egy meghajlásként indult. A ciao a velencei s-ciào vostro kifejezésből származik, ami azt jelenti: „(én vagyok) a te szolgád”, ahol az s-ciào ugyanabból a latin gyökérből (sclavus) ered, mint az olasz schiavo, azaz „rabszolga”. Alapos hódolatvállalás volt: „a te szolgálatodban vagyok”. Évezredek alatt a szolgálati vonás elhalványodott, csak a melegség maradt, ami ma a szellős „szia” és „viszlát” mindenkori használatát teszi lehetővé.

A köszönés megjelenik a 18. századi velencei színházban is: Goldoni La locandiera című darabjában egy figurás búcsúzik amici, vi sono schiavo – „barátaim, a ti szolgátok vagyok” szavakkal. Ugyanaz a logika él a német nyelvterület servus-ában is, ami szó szerint „szolgát” jelent, 역시 latinból. A ciao csak a 20. század eleje környékén került be a szabványos olaszba, és szigorúan nem hivatalos maradt – idegen embereknél a buongiorno vagy a salve a helyes választás.