Mit jelent a „-u” végződés a lengyelben, mint a „Kruku”-ban?

Ebben a mesében a róka a hollót „Kruku, kruku!”-val dicséri – nem „kruk”-kal, amit a szótárban találsz. A lengyelben ma is létezik egy külön forma a közvetlen megszólításra, a vokatív: a „kruk” (holló) „kruku”-vá, az „Ania” „Aniu”-vá, a „mamo” pedig az, ahogy anyukádat hívod. Ha hallod, hogy egy név megváltozik alakja, rögtön felismered.

A legtöbb kemény mássalhangzóra (-k, -g, -ch) végződő férfi név -u-t vesz fel a vokatívban – „ptak” (madár) → „ptaku”, „Bóg” (Isten) → a szabálytalan „Boże”. Ifjabb beszélők köznyelvében elhanyagolódik, de mindenhol megmarad a rögzített megszólításokban: „Mamo!”, „Tato!”, „proszę pana” (kb. „úr!”), és persze a mesékben, ahol egy ügyes rókának meg kell keninnie a madarat.