Mit jelent a „bűbájos” magyarul?

A bűbájos a mesék világa: „varázserős”. A gyökere a báj, ami „bájoság, kegyelem, vonzerő”; adjektívképzővel bájos („bájoló”), majd megkettőzéssel bűbájos – ez a megkettőzés nem véletlen, hiszen a bűbáj egykor varázslatot jelentett, szóval a szó szó szerint „varázslat” és „báj” ötvözete.

Az összetétel őrzi a népi varázslat érzését: néprajzi szövegekben bűbájos a varázslatot végző, a falu boszorkánya. Ma mindennapi magyarban csak „kellemes, szeretettel remélhető” – egy gyerek, egy mosoly, egy kis ház. Kapcsolódó szavak: báj (bájoság), bájital („báj-ital”, szerelmi ital), és az elbűvölő, ami szintén „elvarázsoló”.