Mit jelent a **-t** végződés a magyarban?

A magyarban nem a szórend dönti el, mi a cselekvés tárgya, hanem a szó végére ragasztott -t. A kávé a kávé, de a kávét már az, amit rendelsz vagy iszol. A tea teát lesz, a szendvics pedig szendvicset. Angolul és spanyolul nincs ehhez párja: a „coffee” ugyanúgy néz ki, fogyaszd vagy öntsék rád. Ez a kis -t a magyar tárgyeset, a közvetlen tárgy jelölője.

Magánhangzó után csak a -t jelenik meg (kávé → kávét, tea → teát). Több mássalhangzó után pedig egy kötőmagánhangzó csúszik be, amit a magánhangzóegyeztetés határoz meg, így a szendvics szendvicset lesz, nem „szendvicst”. Az eredmény akkor jön, ha elhagyod az izolált formák betanulását, és egész mondatokat gyakorolsz: kérek egy teát, szendvicset ebédelek. Ott kapja meg a -t végre a feladatát: megmutatja, mit rendelsz, iszol vagy eszel.