Mit jelent a „volgare” az olasz nyelvtörténetben?
Breve storia della lingua italiana dal latino a oggi
B1 Italian hallásgyakorlat · Olasz · középhaladó tanulók számára válogatva
Amikor az olaszok a korai olaszra volgare-ként hivatkoznak, nem primitívre gondolnak. A szó a latin vulgus, azaz „a köznép” szóból származik, így a volgare egyszerűen a közemberek beszélt latinja – a cicerói latin pulzált, irodalmi változata ellenben. Ez a népies beszéd lassan a román nyelvekbe olvadt át. Tehát itt a volgare a „népi” jelentésű, nem pedig durva – még ha ugyanaz a gyöke is, mint az angol „vulgar”-nak, és a most tanult olasz közvetlen ősanyja.
Olaszországban sok területi volgare létezett, de a toscán – konkrétan a fiorentin – változat győzedelmeskedett, amit Dante, Petrarca és Boccaccio gazdagított tanult szavakkal. Firenze középkori hírneve tette a fiorentinot az irodalmi normává, amit 1861-ben az egységkor újra a nemzeti nyelvként választották ki. Ugyanez a vulgus gyök adja az angol „vulgar” szót, ami a negatív torzítást megőrizte, mig az olasz volgare nem vette át teljesen.