Honnan származik a portugál „alecrim” szó?

Az alecrim a rozmarin, és az első szótága egy fosszília. A szó az andalúz arab al-iklīl-ből, „a koronából” származik, amit az arabok ibériai jelenlétének évszázadai alatt vették át. Az al- az arab határozott névelő, ami a portugál átvételkor végleg ragadt a főnévhez — ezért kezdődnek ennyi hétköznapi portugál szó ugyanezzel a két betűvel.

Ha ránézel, az arab réteg mindenhol ott van. Néhány szó láthatóan megőrzi a fosszíliázott al- előtagot, épp mint az alecrim: almofada (parna), alface (saláta), alfaiate (szabó), armazém (raktár). Másak arab eredetűek is, de nem mutatják ezt a formát: azeite (olajoliva), açúcar (cukor), álgebra. A rozmarin egy gyermekversben is szerepel, amit az Atlanti mindkét oldalán énekelnek — Alecrim, alecrim dourado, que nasceu no campo sem ser semeado: „arany rozmarin, ami a mezőn nőtt ki, anélkül, hogy el lett volna vetve.”