Miért az „avoir”-ral mondjuk az életkort franciául?

A franciában nem vagy az életkorod, hanem van neked. Az életkorhoz az avoir kell, soha az être: j’ai 30 ans szó szerint „30 évem van”. Ha elhagyod az ans-t, a „j’ai trente” csak azt jelenti, hogy „harmincem van” – az „évek” szava kötelező. Az eredmény: ahol az angol „to be”-t használja évszámmal, ott a francia „to have”-ra fordít.

A teljes minta az avoir-t ragja az összes személyben: tu as 20 ans, il a 25 ans, quel âge as-tu ? — j’ai 30 ans. A csapda elég valóságos, hogy a videó még a középfokú tanulókra is figyelmeztet: sokan még mindig azt mondják, hogy je suis 30 ans, az angol „I am” utánzólag. Vegyük észre a kontrasztot a szellemesebb válaszban, a Tu es vieux („Öreg vagy”): ott az être helyes, mert a vieux melléknév, nem évszám. Tehát a szabály pontos – avoir az életkorhoz, être csak a leíráshoz.