断水でご飯と水に困るあたしンち

Mi az a 役割語 (yakuwarigo) az anime japánban?

Ez a részlet az あたしンち (Atashin’chi) című animéből származik, ami egy átlagos családot mutat vízhiány esetén. Az anya vágó, rövid mondatokban szid és emlékezik, a mondatokat の/わ ragozásokkal zárva, míg a nagymama kútvíz hordozásának emlékezete túlságosan öregmódos, kemény hangnemmel hangzik el. Senki valóságos nagymamája nem beszél így pontosan – ez a 役割語, azaz a japán fikció kitalált beszédtípusai, amikből egy mondatból már kiderül a karakter kora, nem vagy személyessége.

A kifejezést 2003-ban találta ki Kinsui Satoshi nyelvész, aki felvázolta, hogyan adnak az animék, mangák és regények a karaktereknek túlságos beszédjegyeket – öreg férfi わし-t és じゃ-t használ, finom ifjú hölgy わ・ですわ-ra zárja a mondatait –, amiket az adott demográfia valóságos japán beszélői már ritkán, sőt sosem használtak. Ez egy rövidítés: a だ・ぞ hallatán rögtön tudjuk, hogy durva középkorú férfiról van szó, még mielőtt bármit is mondana. Az anya vágó parancsai és a nagymama sztoikus nostalgiája ebben a klipben a „zűrzavaros anya” és a „kemény öreg” 役割語-jának tankönyvi példái.