Mit jelent az olasz **-issimo** végződés?

Az olaszban a „nagyon” egyetlen szóvá válhat. Vegyél egy melléknevet, hagyd el a végmagánhangzóját, és fűzd hozzá a -issimo végződést: a caldo (forró) caldissimóvá (kínzóan forró) válik. Ez egy gyors módja a dolog fokozatásának, anélkül, hogy a molto (nagyon) szót elétenéd. A végződés alkalmazkodik a leírt dolog neméhez és számához — caldissima, caldissimi, caldissime —, így a forró nap, a forró kávé és a forró paprika mindegyik saját formát kap. Mindennapi beszédben mindenhol hallatszik, az időjárásról az ételig a dicséretig.

Egy kínzóan forró napon úgy döghatsz, mint a beszélő itt: „Mamma mia, fa caldissimo, fa caldissimo” (anyám, kínzóan forró van). A minta egyszerű: bello (szép) → bellissimo (gyönyörű), buono (jó) → buonissimo (finom), grande (nagy) → grandissimo (óriási). A nyelvtankönyvek ezt „abszolút felsőfoknak” nevezik, de egyszerűen gondolj rá, mint egy beépített „szuper-” előtagra. Eredete a latin -issimus végződés. A végbetűt illeszd a dologhoz: una pizza buonissima, due caffè caldissimi. Egy kis helyesírási megjegyzés: a -co vagy -go ra végződő szavak általában h-t kapnak a kemény hang megőrzése érdekében, így a ricco (gazdag) ricchissimóvá, a lungo (hosszú) lungissimóvá válik.