Mit jelent a „łapka” a lengyel kiskutya-beszédben?

Amikor a tulajdonos a macskáival beszél, soha nem mondja, hogy „łapa” (puszka), mindig „łapka” (pl. „daj drugą łapkę”, adjad meg a másik kis puszát), mellettük pedig a „rączka” (kis kéz) és a „nosek” (kis orr) szavakat használja ugyanahhoz a puszához. A lengyel kicsinyítő utótagok, mint a „-ka” és az „-ek”, nem csak a gyerekeknek valók: bármelyik apró, aranyos dolog vagy valakit, akit kedvesen birnak viselkedni, ez az alapértelmezett beszédmód.

Ugyanez az utótag a „pies” (kutya) szóból „piesek”-et, a „kot” (macska) szóból pedig „kotek”-ot csinál – folyamatosan fogsz találkozni ezzel a mintával a kiskutya-, baba- és ételbeszédben, sőt, még összefűzhetők is: egy nagyon kicsi pusza akár „łapeczka” is lehet.