Miért nem hangzik el az H betű az olaszban?

Az olasz H betűnek nincs saját hangja — soha nem hallod, hogy kiejtik. De nem haszontalan. Ott van, hogy megkülönböztesse az azonos hangzású szavakat: a ho, hai, ha, hanno (az „van” ige alakjai) az o, ai, a, anno szótól. Emellett a c vagy g és az e vagy i betűk közé szorulva megőrzi azok kemény hangzását, így a che „ke”-ként, a ghi pedig „gi”-ként hangzik.

Két műsorvezető végigmegy az ábécén, és megáll ez a betűnél: „Non si pronuncia la h” — az H nem hangzik el. A nem hangzó H a latinból származik, ahol lassan elhagyatták a kiejtését; az olasz megőrizte a betűt írásban, elsősorban néhány szó megjelölésére és helyesírási feladatok ellátására. Összehasonlítva a ho-t („van nekem”) az o-val („vagy”), illetve a ha-t („van nála”) az a-val („-hoz, -hez, -hoz”): ugyanaz a hangzás, más a feladat. A keményítő trükk is mindenhol jelen van: az H tartja keményen a che/chi és ghe/ghi párokat. Tehát egy betű, amit soha nem hallasz, mégis megváltoztatja, mit csinálnak a többi betű.